Dr. Szabó Réka Eszter: Képzeletbeli interjú Kabay Jánossal, a morfingyártás hazai atyjával és Szakkollégiumunk névadójával

A vasútállomásról már jól kivehetően nyújtózkodtak az ég felé a Szegedi dóm tornyai. Kabay úr, miután leszállt, éppen feleségét, Kelp Ilonát segítette le a MÁV Budapestről érkező járatáról, amikor felfigyelt a látványosságra. Ritkán jártak a városban, így újból és újból lenyűgözte őket az Alföld síksága, beláthatósága és népének nyitottsága.

Késésben voltak a vonatnak köszönhetően, így inkább villamosra szálltak a gyaloglás helyett, hogy időben érkezzenek a Gyógyszerésztudományi Karra. A kettes villamossal átszelték a várost, átsuhantak a Hősök kapuján, majd az Aradi Vértanúk terén hagyták el a járművet. Bizony ezeket a múltszázadeleji ruhákat nem a tömegközlekedésre találták ki. Hol egy diák taposott a feleség széles szoknyájára, hol itt-ott elakadt a villamos berendezésében.

A Jókai utcán haladtak, hogy megleshessék a Dugonics tér tavaszi életvidámságot árasztó virágpompáját. Kabay az egyetem főépülete melletti szoborra mutatva megjegyezte Ilonának:

– Nézd csak, az ifjú költő, József Attila szobrot is kapott.

– Rólad pedig szakkollégiumot neveztek el – emlékeztette Ilona.

Az Eötvös utca felé vették az irányt, és meg is torpantak egy pillanatra, amikor a dóm feltűnt az utca végében.

– Milyen szerencsések a szegedi gyógyszerésztanoncok, hogy nap mint nap ezt láthatják!

A szakkollégium szakmai felelőse már a kar lépcsőjén várta a prominens vendégeket. Kezet fogtak, majd a mázsás főbejárat leküzdése után elindultak a lépcsőkön a II-es előadóterem felé. Élénk diskurzus hangjai szűrődtek ki a helyiségből. A szakmai vezető megkérte a vendégeket, hogy kicsit várjanak odakint:

– Disputát tartottunk az érkezésük előtt a szakkollégium tagjaival, és nagyon fellelkesültek. Szólók az érkezésükről, hogy előkészíthessék a pódiumot a katedrán.

– Rendben, csak nyugodtan. Egyébiránt, szívesen belehallgatunk a fiatalságot foglalkoztató kérdések megvitatásába. Persze csak, ha nem zavarunk.

– Hm, azt hiszem megoldható. Fáradjanak be!

A teremben a zaj szempillantás alatt megszűnt, és habár a két vendég észrevétlen szeretett volna leülni, hogy megfigyelhesse későbbi közönségét, minden szempár rájuk tapadt.

– Folytassák csak, mi itt sem vagyunk.

Nem volt mit tenni, lámpalázzal küszködve fejezték be az érveléseket. Éppen a zárógondolatoknál tartott a pro és kontra csapat, Kabay úr pedig a vetítővásznat fürkészte, és pillanatok alatt átlátta, milyen szabályok szerint építették fel a vitaestet a szakkollégisták. Elégedetten bólogatott:

– Ilona, egyre szimpatikusabb ez a diákcsoport.

Az utolsó mondatok után villámgyorsan elhelyeztek két kényelmes széket a katedrán egymással majdnem szemben, a hallgatók az első sorokban foglaltak helyet, Ilona melléjük ült. Nyílt beszélgetés révén beengedték az érdeklődőket, majd a szakkollégium elnöke köszöntötte a meghívottakat és a közönséget is:

– Óriási öröm számunkra, hogy Kabay úr a feleségével elfogadta a meghívásunkat. Térben és időben is nagy távolságot tettek meg, hogy a mai estét velünk tölthessék. Rendhagyó módon, interjú formában kérdezzük életének állomásairól. Remélem, minél többünkre inspirálóan hat életútja. A kérdező szakmai vezetőnk lesz.

Kényelmesen elhelyezkedtek a katedrából avanzsált színpadon, majd Kabay úr szólalt meg először.

– Köszönöm a megtisztelő meghívást. Kezdetnek szeretném megdicsérni Önöket a disputáért, amibe az előbb belehallgathattunk. Büszkeség tölti el szívemet a következő generációkat látva, hogy nemcsak a szakmai anyaggal foglalkoznak, hanem értő, gondolkodó, kulturált vitára kész felnőttekké válnak. A választott hivatásuk sokrétű szakma, mely változatos készségeket igényel.

– Ön hogyan választotta a hivatását? Mindig is gyógyszerész szeretetett volna lenni? Esetleg a családban volt, aki erre ösztönözte?

– Egy kis Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei faluból, Büdszentmihályról származom. Hatan voltunk testvérek, a család négy gyógyszerésszel is büszkélkedhetett. Köztük legidősebb testvérem, Péter. Én eredetileg a József Nádor Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán kezdtem meg tanulmányaim Budapesten, de a történelem – az 1. világháború – közbeszólt. Édesapám, a falu főjegyzőjének leváltásával a család elvesztette egzisztenciáját. Segíteni szerettem volna a szüleimnek, ezért átiratkoztam a Gyógyszerészeti Karra. Akkoriban ez 2 év fizetéssel is járó gyakorlati idővel kezdődött, majd két év kötelező budapesti tanulás követte. Gyógyszerész bátyám segített a finanszírozásban, én pedig a hajdúnánási patikájában dolgoztam és tanultam. Érdekeltek a szellemi kihívások, amiket a gyógyszerészet területén is megtaláltam.

– Meséljen kicsit egyetemi éveiről. Mely tárgyak érdekelték legjobban? Volt-e olyan tanára, aki segítette vagy példaként szolgált?

– A botanikát, a szerves kémiát és a laboratóriumi kísérleteket szerettem legjobban. Ha a gyógyszertárból hiányzott egy vegyszer, a házi laboratóriumban többször sikerrel előállítottam őket. Dr. Augustin Béla botanika professzor meghatározó volt számomra szakmai, és emberi szempontból is. Az egyetemi évek alatt felkeltette az érdeklődésemet a morfingyártás, tudva, hogy a hadikórházakban mekkora hasznát veszik a sérült katonák fájdalmainak enyhítésében. A hajdúnánási patika laboratóriumában kísérleteztem az anyag kivonásával mákgubókból.

– 1924-ben diplomázott kitűnő eredménnyel. Mikor dőlt el, hogy kutató lesz és az Önt leginkább érdeklő témával foglalkozhat?

– A diploma kézhezvétele után, a hazautazásom előtt tettem még egy kitérőt. Meglátogattam – mai szóval élve – mentoromat, Augustin professzort. Beszélgettünk az otthoni kísérleteimről, és a professzor úr meglátva a kutatásban rejlő lehetőségeket, ajánlott egy állást a Gyógynövény-Kísérleti Állomáson. Munkakörömként „a kábítószerek alapanyagát képező növények vizsgálatát” jelölte meg. Nagyon hálás voltam, hiszen szabadon használhattam a labort, a könyvtárat és fél holdon még mákot is termeszthettem a kísérletekhez.

– Más szempontból is fontos az intézetben eltöltött első munkanapja, igaz?

– Nagyon jólértesült, kolleganő. Aznap kezdett dolgozni az intézetben feleségem, Ilona is – itt egy mosollyal kipillantott a közönség felé, amit a hölgynek címzett. – Kémia-fizika doktori címe megszerzése után csatlakozott az intézet munkatársaihoz, ahol illóolajok kinyerésével és analízisével foglalkozott. Gyümölcsöző kapcsolat alakult ki köztünk, mind szakmai, mind magánéleti téren. Két gyermekünk született, Jánoska és Icike.

– Munkásságuk első gyümölcse pedig az 1925-ben szabadalmaztatott „zöld” eljárás volt. Mi volt a cél? Hogyan jutottak el hozzá?

– Sertürner korábban már kifejlesztette azt az eljárást, amellyel mákból morfiumot izolálhattak. A mi kísérleteink célja, és egyben eljárásunk újdonsága az volt, hogy a zöld máknövényből az ópium állapot kikerülésével vontuk ki a morfint. Rengeteg munka, kísérlet, monotonitástűrés kellett hozzá. A kivonási lépésekhez különböző vegyszereket használtunk, ezek mennyiségével és minőségével kísérleteztünk a lehető legmegfelelőbb kombinációt keresve.

– Ezzel az eljárással elérhetővé vált a morfin nagyüzemi előállítása. Milyen megfontolásból kísérleteztek tovább? Miért jobb a „száraz eljárás”, ami a második szabadalmat hozta el 1931-ben?

– Szerettük volna növelni a gyártás hatékonyságát és teljesítményét, valamint csökkenteni a veszteségeket. Az akkori szakmai vélemények szerint a mák száradás közben elveszíti az ópiumtartalmát. Erről saját magam is szerettem volna megbizonyosodni, illetve megcáfolni. Az intézet raktárában találtam némi száraz mákszalmát, és hetekre bevettem magam a laboratóriumba. Három hónap intenzív kutatás után bebizonyosodott, hogy a száraz, kicsépelt máknövény is elegendő morfint tartalmaz. A kivonáshoz 1,5-2%-os kénsavat használtam. A felfedezés nagy előnye volt, hogy egy addig értéktelen mezőgazdasági hulladékot, a mákszalmát hasznosítottuk. A termelők megtarthatták a mákszemeket, a száraz szalmát pedig egész évben folyamatosan fel lehetett dolgozni, nem függtünk a terméséréstől vagy az időjárás viszontagságaitól. Az új eljárásnak köszönhetően még abban az évben állami monopóliumot kapott az Alkaloida Magyarország teljes morfinellátására.

– Az Alkaloida Vegyészeti Gyár Részvénytársaság ötletét az első találmány adta. A „3. gyermekük”-nek is nevezett létesítményben miért láttak gazdasági lehetőséget? Hogyan hatott szülőfaluja, Büdszentmihály életére?

– Korábban morfint Magyarországon csak drágán, külföldi gyáraktól lehetett beszerezni, akik Kínából származó ópiumot használtak alapanyagként. Ezen szerettünk volna változtatni. Addig csak Franciaország, Németország, Anglia, Svájc és az USA gyártott morfint ázsiai ópiumból. A vállalkozás helyi munkaerőt alkalmazott, hét munkással indultunk, majd 1935-ben, amikor Pestre kellett költöznöm, már 73 embert foglalkoztattunk. A környékre pozitív hatással voltak az új munkahelyek. Vegyészeti szakképzettsége szinte senkinek sem volt, így sokszor én is beálltam elmagyarázni, hogyan kell helyesen végezni a folyamatokat. Anyagilag nehéz volt az indulás, ezért is jelentett óriási lépést a második szabadalom.

– Jelenleg milyen kihívással foglalkoznak?

– Kidolgoztam egy eljárást, mellyel a morfint kodeinné tudjuk alakítani. A cég nemzetközivé válásának lehetünk tanúi ezekben a hónapokban. A dán Kemidroga gyár segítségével az iparterület bővítésén dolgozunk. Mindemellett két lengyel gyár beüzemelésében is részt veszek.

Köszönjük, hogy ilyen sok teendője mellett az ifjúság nevelésére is időt fordít. Sok sikert kívánunk a munkájához! Büszkék vagyunk rá, hogy a Szakkollégiumunk immár 10 éve az Ön nevét viseli!

Hatalmas taps követte a beszélgetést. A közönség soraiból záporoztak a kérdések a különleges vendég felé. A búcsú után sétát tettek feleségével a Tisza-parton, majd visszaindultak a vasútállomásra. Immáron gyalogosan, hogy minél többet lássanak a városból.

A Dugonics téren egy zölden kivilágított pub előtt elsétálva meglátták a szakkollégisták csoportját egy asztal körül. A diákok integetni kezdtek és az alelnök kapva az alkalmon megkérdezte:

– Kabay úr, meghívhatjuk Önöket egy italra?

A folytatást az olvasók képzeletére bízzuk...

Kelp Ilona és Kabay János

Az életrajzi adatok és képek forrása: www.kabayjanos.eu