Soltész János V. éves gyógyszerészhallgató 2019 nyarán öt hetet töltött a tajvani Kaohsiungi Orvosi Egyetemen, ahol folytatta a szegedi Gyógyszerésztudományi Karon megkezdetett tudományos diákköri munkáját , és ahol lehetősége adódott új kísérletekkel kiegészíteni a kutatást, valamint megismerni egy varázslatos ország kultúráját és gasztronómiáját.

Miért éppen Tajvan és Kaohsiung?

Azért választottam Tajvant, mert szerettem volna látni egy teljesen más kultúrát, valamint azért Kaohsiung, mert a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kara a kaohsiungi kutatókkal ápol több éves, igen prosperáló kapcsolatot. Ennek az együttműködésnek a keretein belül sikerült nekem is bekapcsolódni az ottani egyetemen folyó munkába.

Milyen forrásból finanszíroztad az utat?

Egy a gyógyszerészhallgatókat tömörítő nemzetközi szervezet, az IPSF (International Pharmaceutical Students' Federations) támogatásával jutottam ki, amit a HuPSA-n (Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesülete) keresztül tudtam megpályázni.

Mesélj az első benyomásokról!

A hosszú repülőút után, amikor megérkeztem Kaohsiungba, már vártak rám a repülőtéren, és segítettek eljutni a kollégiumba, ami 5 hétre lett az otthonom. A kollégiumban két orvostanhallgatóval kerültem egy szobába, egyikőjük Dél-Koreából jött, a másik pedig Dániából. Az első pár napban az egyetem környékét fedeztem fel, valamint a kaohsiungi gyógyszerészképzés épületeit és a különböző laboratóriumokat. A napi labormunka után minden este elmentünk valamerre a labortársaimmal, vagy az éjszakai piacokat fedeztük fel, vagy a közeli kifőzdék kínálata által mutatták be nekem az ország egyedülálló gasztronómiáját.

Mi volt a kutatásod célja Tajvanon? Milyen új ismeretekkel gazdagodtál?

A kaohsiungi Farmakognóziai Intézetnél folytattam az itthoni kutató munkámat. Volt három NMR (mágneses magrezonancia) spektroszkópiás készülék is, amelyeket előzetes foglalást követően bármikor használhattam, és nagyon egyszerűen lehetett őket kezelni. Ez nagyon megkönnyítette és meggyorsította a munkámat. Kutatásom célja kinol szerkezetű vegyületek előállítása, tisztítása és szerkezet-meghatározása volt. Az előállított anyagok hatásának vizsgálata jelenleg is zajlik Kaohsiungban.

Kint tartózkodásom negyedik hétében nyári egyetemen vettem részt, ahol természetes anyagok kutatásáról, számítógépes molekulamodellezésről és tömegspektrometriával csatolt gázkromatográfiáról volt szó. Mivel a helyiek meglehetősen szégyenlősök, minden téren, de akkor különösen, ha angolul kellene beszélni, ezért az előadásokat jórészt kínaiul tartották. A prezentációk diái szerencsére angolul voltak, és ha kérdeztem tőlük, akkor készséggel válaszoltak.

A szobatársaidon kívül más cserediákkal is találkoztál?

A második hét végén tartották az Alishan hegyen a Student Exchange Program (SEP) által szervezett közös programot, ahol az éppen kint tartózkodó külföldi hallgatók találkozhattak és megismerhették egymást. Első nap megismertük egymást, és egy helyismereti kirándulást tettünk a városkában, ahol megszálltunk. Másnap nagyon korán keltünk, hajnali 3 óra környékén, hogy láthassuk a napfelkeltét a hegytetőről. Életem legmeghatározóbb pillanatait éltem át akkor, nem is igazán tudom szavakkal átadni azt a lenyűgöző élményt.

Jutott időd a város és az ország megismerésére is labormunka mellett?

Igen, a mindennapos labormunka után volt időm megismerni a helyi érdekességeket, kipróbálni a helyi ízeket, és hétvégente nagyobb kirándulások alkalmával más városokat is felfedeztem.

Az utolsó hetem teljesen szabad volt, ezért kihasználtam utazásra. A labortársakkal egy napot töltöttünk Tainanban, amely a fekete homokú tengerpartjáról és a hatalmas vízililiomairól híres. Ebben a városban kifejezetten jellemző, hogy mindenbe sok cukrot tesznek, mivel a tajvani ételek eleve sokkal édesebbek a magyar ételeknél, ez már túl sok volt nekem. Ezt követően két napra ellátogattam Tajpejbe, ahol találkozhattam Tiffanyval és Amyvel, a SEP-es hétvégén megismert barátaimmal. Az utat Kaohsiungból Tajpejbe a 300 km/h sebeséggel közlekedő vonattal tettem meg, amely fantasztikusan gyors volt. Első nap az állatkertbe látogattunk el, majd délután egy vízeséshez kirándultunk. Második nap megnéztünk a Nemzeti Palotamúzeumot, amely egy hatalmas épület rengeteg műtárggyal, majd megmásztuk az Elefánt-hegyet, ahonnan megnézhettük az esti Tajpejt.

Hogyan tudnád jellemezni Tajvan kultúráját?

Tajvan igen gazdag kultúrával és történelemmel rendelkezik, mégis egy nagyon modern ország. Az első hétvégén elmentünk a Kaohsiung mellett található Fo Guang Shan templomba, ahol láthattam a világ egyik legnagyobb Buddha szobrát. Sőt láttam a jade kőből faragott Buddha szobrot is, valamint a buddhizmus egyik legfontosabb relikviáját, Buddha egyik fogát is megnézhettem, amit Hsing Yun Mester adományozott a kaohsiungi templomnak.

Később alkalmam nyílt megcsodálni a modern Kaohsiungot az ország második legmagasabb épületének legfelső szintjéről, a Sky Tower 85. emeletéről. A naplemente gyönyörűszép keretet adott a város által kirajzolt képnek, kiderült számomra, hogy milyen monumentálisan nagy város Kaohsiung. Itt töltöttem az estémet a látványban gyönyörködve, egészen a zárásig, ezt követően pedig a város második leghíresebb éjszakai piacát látogattam meg, ahol megtaláltam a kedvenc dumplingozó helyemet.

Egészen biztosan eltér a tajvani konyha az itthon megszokottól.

Igen, számos helyi különleges ételt próbáltam ki, és nagyon furcsa ételeket is mutattak nekem a helyiek; például a száznapos tojást, ami ránézésre elég bizarr, de az íze fenséges. A többi étel is nagyon finom volt, ugyanakkor amikor elmondták, hogy miből készült, általában nagyra nyílt a szemem, de az ízélmény feledtette az imént hallottakat. A kedvenc gyümölcsömet is megtaláltam, ugyanis a helyi mangó íze utánozhatatlanul finom.

Úgy tűnik, hogy Tajvanról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

Igen, életem legszebb 5 hetét töltöttem el Tajvanon. Sok emléket, tapasztalatot szereztem és ami a legfontosabb életre szóló barátokat szereztem, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot. Remélem mihamarabb találkozhatom ismét velük.

Úgy legyen, köszönöm az interjút!

Az interjút készítette: Dr. Tóth Barbara