2022 áprilisában megjelent egy hirdetmény itt, a Gyógyszerésztudományi Kar honlapján, amely a kar negyedéves hallgatóinak szólt és egy kivételes lehetőségre hívta fel a figyelmet: egy szerencsés kiválasztott a Záróvizsga előtti gyakorlat 1. keretén belül 1 hónapot Németországban tölthet egy közforgalmú gyógyszertárban, ezzel pedig életre szóló élményeket és sok hasznos tapasztalatot szerezhet. Nem is volt kérdés egy pillanatig sem, hogy jelentkezem és nagy örömmel fogadtam a hírt, hogy kiválasztásra kerültem, így augusztusban az Észak-Rajna-Vesztfáliában található oerlinghauseni Iberg Gyógyszertárban vehettem részt szakmai gyakorlaton, erről álljon itt most egy kis összefoglaló.

A lehetőséget dr. Molnár Emőke Szegeden végzett, jelenleg Németországban élő gyógyszerész ajánlotta fel, a kapcsolat felvétele dr. Rédei Dóra egyetemi adjunktus segítségével történt. A jelentkezés első lépése a honlapra feltöltött pályázati űrlap kitöltése volt, ezt követte egy online elbeszélgetés, ahol a pályázók német nyelvtudását mérték fel néhány egyszerű, hétköznapi kérdéssel, ezután kb. egy héttel később meg is jött az email a döntésről, hogy kit választottak ki a gyakorlatra.

Bevallom, először szinte el sem hittem, hogy én lettem a pályázat nyertese, de meglepettségem nagyon gyorsan átfordult izgatottságba, a vizsgáim végeztével pedig alig vártam már, hogy augusztus legyen, és végre utazhassak Oerlinghausenbe, ahol olyan kalandban legyen részem, amiben talán nem sokaknak lehet.

Oerlinghauseni városháza

Érkezésem napján megismerkedtem vendéglátó családommal, akik nagy szeretettel és nyitottsággal fogadtak, és akik az ott töltött idő alatt nemcsak szállást biztosítottak számomra, de igyekeztek bevonni a család életébe is, legyen szó csütörtök esti „Bauch-Beine-Po” edzésről vagy hétvégi grillezésről. Mindig szívesen láttak, így lehetőségem volt arra, hogy belelássak a német hétköznapokba és megismerjem az ottani szokásokat is.

Munka a gyógyszertár laboratóriumában

A gyógyszertárban mindenki nagyon kedves és érdeklődő volt. Kollégáim mindig szívesen megmutatták, amivel épp foglalkoztak, és rám is bíztak kisebb-nagyobb feladatokat, így például érdekes kutatómunkát végezhettem egy olyan hölgy számára, aki Indiába készült több hónapos útra és a gyógyszertárban kért tanácsot a szükséges védőoltásokkal és útipatikájával kapcsolatosan, de sokat tevékenykedtem a laborban is, ahol magisztrális készítmények előállításával, illetve a beérkezett gyógyszeranyagok azonossági vizsgálataival foglalkoztunk. Megismerkedtem a Németországban használt különböző recepttípusokkal, a német egészségügyi rendszer felépítésével és az ottani gyógyszertárak működtetésével is, amely talán még az itthoninál is több dokumentációval jár. Azoknak az előkészületeknek és várakozásnak is szemtanúja lehettem, amely az elektromos receptek bevezetését előzte meg. Munkatársaim is sokat kérdeztek, érdeklődtek a magyar gyógyszerészképzésről és az itthoni patikák működéséről is, én pedig legjobb tudásomnak megfelelően (és az esetleges nyelvi akadályokat leküzdve) igyekeztem ezeket a kérdéseket megválaszolni, így kétirányúvá téve a tudás áramlását.

Bielefeld

A munka mellett azért jutott idő kicsit kirándulni is, így Oerlinghausen mellett felfedeztem például a szomszédos nagyvárost, Bielefeldet, és eljutottam a híres Hermann-emlékműhöz is, amely Németország legmagasabb szobra.

Az utolsó napomon dr. Molnár Emőke gyógyszerésszel közösen magyaros ebéddel, lecsóval és túrós csuszával vendégeltük meg a gyógyszertár dolgozóit, így hálálva meg, hogy befogadtak engem erre a 4 hétre és biztosították a megfelelő körülményeket a gyakorlat sikeres teljesítéséhez.

A Hermann-emlékműnél

A gyakorlat megszervezésében betöltött szerepéért szeretnék köszönetet mondani dr. Molnár Emőkének, akire oktató gyógyszerészemként mindig számíthattam, aki mindent megtett annak érdekében, hogy ottlétem alatt minden a lehető leggördülékenyebben menjen, és akitől rengeteget tanultam, nemcsak szakmai, de emberi szempontból is. Köszönet illeti a gyógyszertár vezetőjét, Hedwig Kleinelanghorst gyógyszerészt és a gyógyszertári csapat minden tagját, akik mind nagy türelemmel és közvetlenséggel fordultak felém, és akiknek lelkiismeretesen és nagy elhivatottsággal végzett munkája példaértékű és rendkívül motiváló volt számomra. Köszönet a B. családnak, akik egy hónapra az otthonukba fogadtak. És végül, de nem utolsó sorban szeretném köszönetemet kifejezni dr. Zupkó István dékán úrnak és dr. Rédei Dóra egyetemi adjunktusnak, hogy támogatták ennek az ötletnek a megvalósulását. Remélem, hogy sikerül hagyományt teremteni, és jövőre is kimehet egy hallgató Németországba szakmai gyakorlatra; én jó szívvel ajánlom mindenkinek.

Molnár Krisztina

Helpupi templom

A szegedi gyógyszerészhallgató Németországban töltött gyakorlatáról a Neue Westfälische című napilap is beszámolt egy rövid cikkben.