A 2025-ös, Gyógyszerésztudományi Kar által szervezett Jubileumi díszdiploma-átadón összesen 73 díszdiplomát és egy emléklapot adott át a Kar vezetése.
A jubileumi diplomások életútját Prof. Dr. Ambrus Rita és Dr. Sovány Tamás dékánhelyettesek, valamint Dr. Lőrinczi Bálint dékáni megbízott ismertették. Bemutatásuk közben diplomáikat Prof. Dr. Szakonyi Zsolt dékán nyújtotta át. Idén 8 vas-, 12 gyémánt- és 54 aranydiplomát vehettek át a 65, 60 és 50 éve végzett gyógyszerész kollégák.
A ceremónia részeként a díszdiplomások és a vendégek Aleksandra Dementeva és Mersics Lili az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar fuvolaszakos hallgatói előadásában, Wilhelm Friedemann Bach: e-moll duó I. tételét, majd Andreas Jacob Romberg: Duo concertant I. tételét hallgathatták meg.
Galéria
A jubiláló díszdiplomások nevében Dr. Higyisán Ilona arany diplomás gyógyszerész asszony mondott köszöntőt:
"Tisztelt Egyetemi Vezetők!
Kedves ünneplő Gyógyszerészek, Családtagok, Barátok!
Hölgyeim és Uraim!
Amikor előszőr beléptünk az egyetem kapuján, nem gondoltuk volna, hogy a Gyógyszerészdiploma után, egyszer még Aranydiplomát is fogunk itt kapni.
Mi Aranydiplomára várok, 1970-ben, a nagy árvíz évében kezdtük meg egyetemi tanulmányainkat. Az ország különböző részeiből jöttünk Szegedre. Zöldfülűek voltunk és bizonytalanok, és akkoriban csak az lebegett szemünk előtt, hogy legyen erőnk évről-évre sikeresen venni az előttünk álló tanéveket.
Más világ volt az, mások voltak a körülmények, a lehetőségek. Akkoriban még a tantermekben a légkondi a kereszthuzat volt, a Google helyett a tanárainkat vagy a könyvtárost kérdeztük, és a „letöltés” annyit jelentett, hogy elhoztuk a jegyzeteket a könyvesboltból, vagy elkértük a felsőbb évfolyamosoktól.
Akkor még nem volt „Mesterséges Intelligencia”, se „Internet”, se „Smart”, csak okos tanárok és vastag tankönyvek, rengeteg kémia, sok-sok kémcső és pipetta, gyógynövény meghatározások és számos technológia gyakorlat, ahol sokszor szorongva készítettük a gyógyszerkönyvi és egyéb individuális recepteket.
Készültünk a gyógyítás világába és a helytálláshoz lelkesen gyakoroltuk a „cseppek, oldatok, kenőcsök” akkor még nehezen érthető világát. Nem volt könnyű, de valahogy mindig, mindent megoldottunk. Túléltük a reggel 7 órakor kezdődő általános és szervetlen kémia előadásokat, a beadandó jegyzőkönyvek írását, az éjjeli tanulásokat, a vizsgaidőszakokat és a vizsgákat, és igen még a menzát is!
Hihetetlen, de gyorsan eltelt az öt év, és 1975-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán, diplomát kapott 84 diák! Ezek voltunk MI - fiatalok, tele lelkesedéssel, tervekkel és vidámsággal. Mosolyunkban ott volt a bizonyosság, mindannyiunk előtt ott volt egy kiszámítható, sikeres szakmai út hite és egy olyan hivatás, amelynek középpontjában a beteg ember megsegítése állt.
Ballagásunk napja örökre emlékezetes maradt – lovas hintóval jártuk végig a várost, mint valami díszmenet, igy búcsúztunk az intézetektől, ahol dolgoztunk és tanultunk, búcsúztunk tanárainktól, alsós diáktársainktól és Szeged városától.
A ránk csodálkozó és velünk ünneplő embereknek boldogan integettünk, tele voltunk tervekkel és határtalan álmokkal a szívünkben!
Azóta eltelt 50 év – sokan dolgoztunk közforgalmú és intézet gyógyszertárakban, néhányan egyetemi oktatókként vagy különböző laboratóriumokban, hatóságoknál, gyógyszergyáraknál és marketing területeken.
A munka, a hivatás mellett, ott volt a család, a gyerekek, a nagybetűs élet! Sok minden változott, - mindannyiunk élete egyedi, más-más út, eltérő sorsok, eltérő örömök vagy bánatok – de az, amit Szegeden kaptunk az örök maradt: így a tudás, a kitartás, évfolyamunk szakmai közössége, a tovább vitt barátságok és barátok, a pályánk-hivatásunk szeretete és egy kis dél-alföldi derű.
Köszönjük mindenkinek, akik választott útjainkon segítettek - tanárainknak, oktató gyógyszerészeknek, kollégáknak, barátoknak, családtagoknak és nem utolsósorban azoknak, akik végig bíztak bennünk, és bíztattak még akkor is amikor mi már kételkedtünk a sikeres eredmények elérésében.
Most, amikor átvesszük a Díszokleveleket, őszintén köszönjük, az egyetem vezetőinek, hogy egykori nebulóit ilyen csodálatos helyszínen és körülmények között fogadja és nem feledkeztek meg róluk, azokról, akik a kedvezményes diákbérlet helyett, ma már nyugdíjas jeggyel utaztak ide és a néhányuknál lévő sétabot nem díszlet, hanem a járás segédeszköze.
A Díszoklevél számunkra nem csak egy fantasztikus elismerés, hanem egy emlékeztető arra is, hogy jó helyen kezdtük el tanulmányainkat, jó helyen tanultunk – és ha újra kellene szakmát, hivatást választani, - akkor azok, akik most itt vagyunk – szinte biztos, hogy ugyanígy döntenénk!
Végezetül szertettel köszöntöm valamennyi Díszoklevélre – Vas- , Gyémánt-, és Aranydiplomára - váró kollegát! Éljenek az 1960-ban, 1965-ben és 1975-ben diplomázott szegedi gyógyszerészek, legyen az életük továbbra is boldog, békés és szeret teljes!
Köszönjük mindannyian, hogy itt lehetünk, én pedig köszönöm, hogy meghallgatták a Díszoklevélre várók köszöntőjét és minden jót kívánok valamennyiüknek!"
Dr. Higyisán Ilona
c. egyetemi docens, ny. főgyógyszerész
