A V4 International Nootropics Conference 2024 címmel megrendezett konferenciára közel 50 vendég érkezett a csehországi Olomouc város Egyeteméről (Palacký University Olomouc) és a Lublini Orvostudományi Egyetemről (Lengyelország) – többségében gyógyszerész oktatók és PhD-hallgatók, akik a visegrádi négyek (V4: Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia) közötti szorosabb együttműködést támogató pályázat (ID: 12410166) keretében korábban Olomoucban és Lublinban hasonló tudományos találkozón látták vendégül szegedi együttműködő partnereiket, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Gyógyszerésztudományi Karához tartozó Klinikai Gyógyszerészeti Intézet oktató és kutató munkatársait. Az intézmények közötti kapcsolatokat erősítő pályázat szegedi záró rendezvényét, amely során az itt folyó tudományos kutatások mellett a város nevezetességeit is megismerhették és a helyi kulturális életbe is bepillantás nyertek a résztvevők, a Klinikai Gyógyszerészeti Intézet vezetője, prof. dr. Csupor Dezső nyitotta meg.

Az angol nyelvű tudományos előadások a kognitív működést befolyásoló szerek témakörére fókuszáltak. A rendezvény első plenáris előadásában dr. Benkő Ria, az SZTE Egyetemi Gyógyszertárának intézetvezető főgyógyszerésze az antibiotikumok egyik kevéssé ismert, ámde fontos hatására irányította rá a figyelmet: kutatások igazolják, hogy a tartós (>4 hét) vagy rendszeres antibiotikum-alkalmazás kismértékben, de kimutathatóan és szignifikánsan rontja a kognitív működéseket, aminek a magyarázata feltehetően a bél mikrobiomjának megváltozásában keresendő. Emellett az előadás átfogó képet adott az antibiotikum-rezisztencia globális helyzetéről, hangsúlyozva a túlzott és/vagy szakszerűtlen (aluldozírozott, idő előtt abbahagyott) antibiotikum-alkalmazás szerepét a folyamatban. A megalapozott, racionális antibiotikum-alkalmazás előmozdításával nekünk, gyógyszerészeknek szakmai kötelességünk aktívan részt vállalni az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelemben – hangsúlyozta az előadó. Ugyanakkor, mint tudjuk, nemcsak a humán, hanem az állatgyógyászati és az állattenyésztésben elterjedt antibiotikum-alkalmazás is elősegíti a rezisztens kórokozók kiszelektálódását, amelyek a környezetünkben bárhol jelen lehetnek – például a talajban vagy a természetes vizekben, amely utóbbi ökoszisztémán belül Európában a Duna vizéből mutattak ki legnagyobb mennyiségben rezisztens mikrobákat. Nem véletlen, hogy az Európai Unió One Health stratégiája együttesen koncentrál e 3 tényezőre, hiszen a humán egészség(ügy) egyik legnagyobb fenyegetettségét jelentő antibiotikum-rezisztencia leküzdésére irányuló törekvések csak akkor vezethetnek sikerre, ha az állategészségüggyel és a környezetvédelemmel karöltve, világszintű összefogással próbáljuk a problémát megoldani.

Nemcsak az antibiotikum-terápia, hanem a betegellátás számos területén kulcskérdés a racionális gyógyszeralkalmazás előmozdítása, mert a nem megfelelő gyógyszerrendelés és a polifarmácia világszerte gyakori oka a potenciálisan elkerülhető egészségkárosodásnak. Ennek számos aspektusára mutatott rá dr. Viola Réka, aki az SZTE Idegsebészeti Klinikájának klinikai gyógyszerészeként kapcsolódik be a Klinikai Gyógyszerészti Intézet oktató- és kutatómunkájába. Az itt végzett kutatások egyik kiemelt területe a gyógyszerfelhasználás-elemzés, amely fontos eszköze annak, hogy feltárjuk a betegellátásban előforduló gyógyszerelési problémákat. Az Intézetben folyó, immár negyedszázados múltra visszatekintő kutatások számos területen (pl. diabétesz, geriátria, pszichiátria, kardiológia) hazai és nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő eredményeket hoztak, nemzetközi ismertséget és elismertséget szerezve az Intézet munkatársainak. Hogy csak néhányat említsünk: opiátfogyasztási elemzésük rámutatott, hogy amíg az Amerikai Egyesült Államokban az „ópioidjárványként” ismert túlzott opiáthasználat megfékezésén küzdenek, addig hazánkban a szükségesnél ritkábban alkalmazzák az opioid analgetikumokat – különösen a daganatos fájdalomcsillapításban –, ami éppúgy problémát jelent, mint a túlzott opiátfogyasztás. Ezzel szemben például a protonpumpagátlókat (PPI) a szükségesnél jóval gyakrabban alkalmazzák: a felnőtt magyar lakosság 14%-a, a kórházban ápolt betegek mintegy fele kap ilyen típusú gyógyszereket (leggyakrabban pantoprazolt), ami a felíráskor még bizonyára indokolt, idővel azonban feleslegessé válhat, a betegek gyógyszereinek felülvizsgálata azonban a napi gyakorlatban nemritkán elmarad. Ezért is van kiemelt szerepe a gyógyszerészeknek a személyre szabott gyógyszerelés támogatásában, és a szükségtelen készítmények elhagyásának szorgalmazásában. Ezt szolgálja a gyógyszerrosta (deprescribing), amely az orvos és a gyógyszerész szoros együttműködésével a betegbiztonság javítására hivatott. Ugyanilyen céllal folynak az Intézetben az időskori farmakoterápia megfelelőségét támogató kutatások is, amelyek például a korral járó memóriaromlás lassítására irányuló, veszélytelennek tűnő, de idős betegeknél a potenciálisan súlyos nemkívánatos események kockázatát magukban hordozó gyógyszerek (pl. piracetám) alkalmazási trendjeit elemzik.

A Lublini Orvostudományi Egyetem Toxikológiai Intézetének vezetője, Mariola Herbet érdekes előadást tartott az új pszichoaktív anyagok (new psychoactive substances, NPS) fogyasztásának veszélyeiről, és az ilyen illegális drogként beszerzett, ismeretlen összetételű anyagkeverékek okozta intoxikáció kezelésének nehézségeiről. Szakmabeliként is megdöbbentő volt hallgatni, hogy nemcsak a biológiai hatásuk, hanem az összetételük alapján is milyen elképesztő veszélyeket rejtenek a lengyel kollégák által bevizsgált, NPS-tartalmú utcai drogok, amelyekben a toxikológiai vizsgálatok során a rágcsálóméregtől az üvegporig a legkülönfélébb veszélyes anyagokat mutatták ki. Ez már önmagában is elrettentő, az előadásból viszont az is kiderült, hogy a teljesen ismeretlen biológiai hatást kifejtő pszichoaktív vegyületek általi befolyásoltság alatt akár drasztikus öncsonkításokat is elkövetnek a szerhatás következtében fájdalmat egyáltalán nem érző droghasználók.

De nemcsak az utcai kábítószerek, hanem akár a köznapi koffein is okozhat súlyos-életveszélyes intoxikációt, bár az ide vezető út számunkra nem szokványos: a bemutatott beteg ugyanis a Csehországban 200 grammos (!) kiszerelésben, szabadforgalmú termékként elérhető koffeinporból vett be több mint 15-szörös adagot (5000 mg a szokásos 300 mg helyett!), mert a testedzés támogatására szánt készítménykörben összecserélte a koffein adagolókanalát a fehérjeporéval – tudtuk meg a PhD-hallgatók szekciója keretében tartott előadások egyikéből (Marek Pecha). Hazánkban – szerencsére – a coffeinum anhydricum nem adható ki ilyen formában a patikában, és étrend-kiegészítőként sem forgalmazható nagy kiszerelésben (a gyógyszertárban kapható koffeintabletta hatóanyag-tartalma 100 mg).

Egy másik előadás (Ambrus Réka) a kannabinoidok ellentmondásos kognitív hatásaira hívta fel a figyelmet, rámutatva, hogy e vegyületek hosszú távú alkalmazása esetén – akkor is, ha az gyógyászati céllal történik – a figyelem- és koncentrációzavarok mellett memóriakárosodás is kialakulhat, bár a gyógyászati felhasználás kapcsán (pl. sclerosis multiplex) a fájdalom enyhülése közvetve akár a kognitív funkciók javulásához is vezethet.

Érdekes, új felfedezés, hogy a metabolikus szindróma befolyásolhatja a nootropikumok hatásait azáltal, hogy a kórállapot következtében módosulhat a nootrop szerek (vinpocetin, nicergolin) metabolizmusa, az ezzel kapcsolatos kutatások azonban egyelőre még gyerekcipőben járnak (Jan Soukop). Hasonlóan meglepő, hogy a laikusok által alapvetően fűszerként ismert kurkuma is befolyásolhatja a kognitív működéseket – elsősorban a munkamemóriára (a rövidtávú emlékezetre) hat kedvezően –, ehhez azonban megfelelő dózisban kell a kurkuma bioaktív vegyületeit a keringésbe juttatni, ami a rossz biológiai hasznosulás miatt nem könnyű feladat, és a nagy adagok által okozott mellékhatások (hasmenés, hányás) sem segítik az ilyen irányú gyógyászati alkalmazás elterjedését (Petrás Szilárd).

A lublini Kamila Komajda a THC és az amfetamin együttes fogyasztásának veszélyeire hívta fel a figyelmet, ami az illegális droghasználók körében jelentősen növeli a halálos kimenetelű közúti balesetek és az ön- vagy közveszélyes magatartás veszélyét. A szintén lublini Bartosz Majchrzak a cerebrolizin (disznóagyból kivont peptidkeverék) vaszkuláris és Alzheimer-demenciában vizsgált szerepéről beszélt. Az idegnövekedési faktort és más neurotrop faktorokat (BDNF, GDNF, CNTF) tartalmazó cerebrolizin nemcsak állatkísérletek, hanem szűk körű humán vizsgálatok tanúsága szerint is kedvező biológiai hatásokat fejt ki, így mindenképpen ígéretes terápiás lehetőségnek tűnik, de potenciális gyógyászati alkalmazásához széles körű hatékonysági és biztonságossági vizsgálatokkal igazolt evidenciákra van szükség.

A memóriaműködések javításának „csodaszereként” jól ismert Ginkgo biloba bizonyítékokon alapuló alkalmazása kapcsán Ruzsa Roxána egy első hallásra talán meglepőnek tűnő ellentmondásra mutatott rá: amíg több országban – köztük hazánkban is – a demencia-irányelv egyértelműen javasolja az ősi fafaj levelének standardizált kivonatát (Egb 761) a vaszkuláris és a kevert demenciával, valamint az Alzheimer-demenciával összefüggő kognitív hanyatlás lassítására, addig például az Amerikai Egyesült Államokban a Ginkgo biloba egyáltalán nem szerepel a demencia-itányelvben. Prof. dr. Csupor Dezső későbbi előadásából viszont az is kiderült, hogy az eltérő megítélés hátterében egy teljesen észszerű és egyértelműen szakmai indok áll: megbízható hatásossági és biztonságossági profil csak a forgalomba kerülő Ginkgo-készímények garantált tartalomanyag-összetételével biztosítható. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy mit tartalmaz egy-egy konkrét termék: a levél standardizált kivonatát vagy egyszerű levélőrleményt, amely utóbbiban a hatóanyag-tartalom kiszámíthatatlan, és sokszorosa (akár tízszerese is!) lehet az előbbiének.

A szigorú minőségi követelményeknek való megfelelésre nem véletlenül kell óriási hangsúlyt helyezni a növényi készítmények esetében is, hiszen a minőségi és mennyiségi összetételt igen nagyszámú tényező befolyásolja (pl. a termesztés és a begyűjtés körülményei, a feldolgozás és a termék előállításának módszerei stb.). Köznapi példával szemléltetve egyazon növényből éppúgy százféle növényi terméket kaphatunk, mint ahogy a szőlőnövény (Vitis vinifera) terméséből is százféle bort állítanak elő, gyógyászati alkalmazás esetén azonban csak pontosan ismert összetételű és mindig azonos minőségű készítményektől várhatunk következetes hatást és biztonságosságot – hívta fel a figyelmet Csupor Dezső a növényi készítmények minőségének fontosságára.

A konferencia záró napján dr. Gáspár Róbert, az SZTE Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Karához tartozó Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet farmakológus professzora, vendégelőadóként tartott plenáris előadásában a napjainkban intenzíven kutatott bél-agy tengely élettani jelentőségét mutatta be a legfrissebb szakirodalmi adatok feldolgozásával. Egyre több kutatás igazolja, hogy a bél mikrobiomja szoros kapcsolatban áll a mentális egészségünkkel, és a diszbiózis okozta enyhe, de krónikus gyulladásos folyamatok – a keringésbe bekerülő káros metabolitok közvetítésével – olyan változásokat indítanak el az agyban, ami számos neurológiai kórkép (pl. Parkinson-kór, Alzheimer-demencia, depresszió) kialakulásában, fenntartásában és progressziójában szerepet játszik. Emellett csaknem minden szervrendszer betegségeinek hátterében és/vagy a kórfolyamatok előrehaladásában kimutatható a bélmikrobiom felborult egyensúlyának szerepe (szív-ér rendszeri és légúti betegségek, vese- máj-, bélbetegségek, diabétesz). Az, hogy a bél-agy tengely szoros kapcsolata kétirányú, a stresszhatásra bekövetkező változások kvantitatív mérésével egyértelműen bizonyítható – e témában már nemcsak állatkísérletes eredményekre támaszkodhatunk, hanem humán vizsgálatok is folynak, többek között a szegedi egyetemen is.

A konferencia záró plenáris előadásában Csupor Dezső a V4 pályázat keretében végzett nemzetközi kutatás előzetes hazai megállapításait mutatta be. Az egyetemi hallgatók bevonásával végzett felmérésben az agyműködésre serkentőleg ható szerek (pl. koffein, nikotin, étrendkiegészítők, OTC gyógyszerek, kábítószerek) fogyasztásának gyakorisági trendjeit elemzik, és bár a vizsgálat még nem zárult le, az már most látható, hogy a válaszadók közül – bevallottan legalábbis – kevesen élnek illegális drogokkal. Az SZTE közel 25 ezer diákja köréből toborzott, több mint 1200 résztvevő elsősorban koffeinfogyasztással és fizikai aktivitással igyekszik javítani a mindennapi teljesítőképességét. Jóllehet a minta nem feltétlenül reprezentatív, mindenképpen jó képet ad a fiatal felnőttek populációjáról, és örömteli trendként mutatja, hogy a nikotinhasználat például jelentősen visszaszorult a korábbi évtizedekhez képest.

Dr. Bokor Dóra