Szegedi Tudományegyetem
Állam- és Jogtudományi Kar
Szegedi Tudományegyetem
Állam- és Jogtudományi Kar
– 2017. X. 13. –
Rövid technikai előkészület után, 12:05-kor vette kezdetét. Dr. Molnár András tanársegéd röviden bemutatta az előadót, Dr. Fekete Balázs adjunktust, majd átadta neki a szót.
Az előadó a téma kifejtése során mindenekelőtt a hozzá kapcsolódó alapvető dilemmát ismertette. A modern (Weber szóhasználatával racionális) jog működésének sajátosságából adódik az a törekvés, hogy az emberi viselkedés irracionális összetevőinek, így például az érzelmeknek a jogi folyamatokra való ráhatása minimális legyen, továbbá az ilyen szemléletet felölelő elmélet a jog leírása során hasonlóképpen igyekszik kizárni az irracionális elemeket. Ezt a racionális és irracionális elemeket hermetikusan elválasztó szemléletmódot nevezik „izolációs tézisnek”. Az előadó bemutatta ennek a tézisnek négy fő vetületét, a normatív, a deskriptív, a konstruktív és az antropológiai dimenzióját.
Ezt a „jog és érzelmek” kutatási irányzat kialakulásának bemutatása követte. A fókuszba William J. Brennan, az USA Legfelsőbb Bírósága egykori bírájának nagy visszhangot kiváltó konferenciaelőadása (1987), majd tanulmánya (1988) került, amely a „szenvedélynek” az alkotmányértelmezésben betöltött szerepét hangsúlyozta: eszerint a kor igényeinek megfelelő alkotmányértelmezéshez a puszta értelmi dimenzión túli, intuitív megközelítés is elengedhetetlen. Brennan írására jelentős reakciók születtek, és az így kialakult viták révén az érzelmi-intuitív oldal is felkeltette a jogtudomány figyelmét. A folyamatot elősegítette az is, hogy ebben az időszakban jelentős teret kaptak az interdiszciplináris jogi kutatások (jog és közgazdaságtan, jog és irodalom, jog és pszichológia), ezek pedig több-kevesebb érzelmi vonatkozással is rendelkeznek. További fontos állomást jelentett a Susan A. Bandes által szerkesztett The Passions of Law című tanulmánykötet (1999). Az ebben helyet kapott tanulmányok jelentős mértékben bővítették a „jog és érzelmek kutatások” (law and emotions scholarship) lehetséges irányait, kérdésfeltevéseit, továbbá körvonalaztak kérdéseket a kutatások módszertani alapjaival kapcsolatban is.
Zárásként az előadó egyfelől kiemelte, hogy a jog és érzelmek témájú kutatások jelentős, a gyakorlatban is hasznos perspektívabővítést tudnak nyújtani, másfelől arra reflektált, hogy a jog és érzelmek témájú kutatások mennyire tekinthetők tárgyilag és módszertanilag önálló kutatásoknak. Ez utóbbi problémakört ugyanis jelentősen bonyolítja az érzelemfogalom sokfélesége, diszciplináris eltérősége (pl. a filozófia és a pszichológia az érzelmek jelenségének más definitív aspektusait emeli ki); ennél a pontnál az előadó a jelenlévők kérdésére tömören, pontokba szedve ismertette egy 2012-es tanulmány részletes érzelemfogalmát, amelynek révén szemléltette is, miért nehéz a tudomány számára ennek az emberi életben alapvető jelentőségű fogalomnak a felhasználása.
Az elhangzó kérdések és az ennek nyomán kialakult beszélgetés a jog és érzelmek kutatások diszciplináris elhatárolási és gyakorlati aspektusai körül forogtak. Szóba került, hogy az érzelmek kérdése már az 1970-es évektől, a jog és irodalom mozgalom színre lépésével a jogtudományi viták részét képezi, hiszen a mozgalom egyik célkitűzése az irodalmi műveltség révén a jogászi empátia (az eljárás laikus résztvevői helyzetének alaposabb megértésére irányuló képesség) növelése volt. Kérdésként merült fel az, miért tudatosult ez a kutatási irány ennyire későn az Egyesült Államokban annak ellenére, hogy a pereskedés érzelmi vetületeinek feltérképezése különösen az ügyvédség (és az ügyvédnek készülő hallgatók) érdeklődésére számot tarthat, hiszen az ügyfelek iránt tanúsított empátia, megértési készség adott esetben piaci előnyt jelenthet az ügyvéd számára, ami különösen fontos lehet az olyan kompetitív jogászság esetében, amilyen az egyesült államokbeli. A diszkusszió végül az érzelmek tárgyalótermi megjelenésére irányult, mindenekelőtt a bírói pervezetés anomáliáira, konkrét esetekre, amikor a bíró türelmetlenül viselkedik a felekkel szemben (ez tipikusan a jogilag irreleváns tények emlegetésekor fordul elő), ez pedig különösen érzelmi szempontból fokozottan érintett ügyekben (pl. bontóperek) nehezíti a hatékony megoldást. Ennek kapcsán az a felvetés merült fel, hogy a jog és érzelmek témájú kutatási eredmények oktatásának a magyar jogászképzésben is lenne létjogosultsága.
Az előadást követő beszélgetés végeztével a diákköri ülés 13:20-kor zárult.
