A gyógyszertechnológia oktatása és a Gyógyszertechnológiai Intézet rövid története

A Gyógyszertechnológiai Intézet Karunk legrégebbi és az egyik legtekintélyesebb intézete. Az általunk oktatott tárgy, a gyógyszertechnológia a legfontosabb szaktárgyak egyike. (Régebben ezt a tárgyat, kissé pontatlanul Gyógyszerészetnek nevezték. Az angol-amerikai egyetemeken pharmaceutics, pharmaceutical technology, physical pharmacy, applied pharmacy néven művelik, a német egyetemeken Pharmazie, Pharmazeutische Technologie, ill. Arzneiformenlehre a tárgy neve.)

Intézetünk jogelőde a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem Egyetemi Gyógyszertára, melyet 1902-ben alapított Issekutz Hugó gyógyszerész, egyetemi magántanár. Ő adta elő a gyógyszerészhallgatóknak (tanulmányaik 3. és 4. szemeszterében) a Gyógyszerészi műtant, ami a mai értelemben vett gyógyszer-technológiával azonos funkciójú tantárgy volt. Ezt a munkát folytatta 1916-tól Ferencz Áron egyetemi magántanár, akit az elhunyt Issekutz Hugó utódjának neveztek ki.

Az Egyetem 1921-ben Kolozsvárról Szegedre menekült. Mivel Ferencz Áron Kolozsváron maradt, Dávid Lajos gyógyszerész kapott megbízást az Egyetemi Gyógyszertár megszervezésére, a klinikák gyógyszerellátásának biztosítására és az Egyetemmel együtt Szegedre költözött I.-II. éves hallgatók oktatására. Ezt a fontos és szerteágazó feladatot Dávid Lajos nagy energiával és aktivitással, valamint olyan sikerrel oldotta meg, hogy 1930-ban oktató, tudományos és szervező tevékenységének elismeréseként címzetes rendkívüli egyetemi tanárrá nevezték ki.

A Dóm téri épületegyüttes felépülése után az U-alakú épület keleti szárnyában kapott helyet az Egyetemi Gyógyszertár. Ez a tény is Dávid Lajos megbecsültségét fémjelzi, mivel itt a legfontosabb és "legfajsúlyosabb" szervezeti egységek nyertek elhelyezést. (Az Egyetemi Gyógyszertár ezt megelőzően a Kálvária téren, a jelenleg Gépipari technikum épületében működött.) 1931-ben költözött a Gyógyszertár a Dóm térre és ekkor jelent meg a szervezeti egység nevében a Gyógyszerészeti Intézet. Tehát az Intézet, mint nevesített szervezeti egység 1931-óta létezik.

Mivel az egyetemi intézetek szellemét, az ott folyó oktató- és kutatómunka jellemző vonásait a tanszékvezető személyisége határozza meg, ezért Intézetünk 75 éves történetét a tanszékvezetők munkásságához kötve tekintjük át.

Intézetünk első igazgatója Dávid Lajos (1889-1962) volt Az egyetemi nyilvános rendes tanár (tanszékvezető egyetemi tanár) fokozatot 1944-ben kapta meg. 1940-től a gyógyszerészképzés karközi bizottságának elnöke volt, részt vett az un. új rendszerű gyógyszerészképzés (4 éves képzés) struktúrájának és tematikájának kidolgozásában. 1947/48 tanévben az Általános Orvosi Kar dékánjává választották.

Dávid Lajos az oktató munkát tartotta az Intézet fő feladatának. Az un. új rendszerű képzésben a III. éves hallgatóknak a galenusi készítményeket, a IV. éveseknek a gyógyszertári gyógyszerkészítést (receptúrát) oktatta. Fontosnak tartotta, hogy modern és jól használható tankönyv álljon a hallgatók (és a magukat továbbképezni szándékozó okleveles gyógyszerészek) rendelkezésére. A Gyógyszerészet c. 3 kötetes munkájának I. kötete 1927-ben, II. kötete 1928-ban, III. kötete 1937-ben jelent meg.

Az oktató munka mellett nagy energiát fordított a kutatómunkára is. 100-nál több tudományos közleménye jelent meg és 39 gyógyszerészdoktori disszertáció irányítója volt. 1958-ban ment nyugdíjba. Aktív pályafutásának utolsó fontos eseménye az önálló Kar létrejötte volt, 1957-ben.

Az Intézetet 1959-től Kedvessy György (1914-2002) egyetemi tanár vezette, aki Budapestről, az Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Intézetéből került a tanszék élére. Az Intézet gyakorlati oktatásának tematikáját új gyakorlattípussal gazdagította: bevezette a középüzemi, üzemi gyógyszergyártás gyakorlati elemeinek oktatását. Így az Intézet gyakorlati oktatásának profilja a következő volt: III. évfolyamon galenikumok előállításával és kémiai vizsgálatával foglalkoztak a hallgatók, emellett kiscsoportos (6-8 fős) formában tanulták a tablettázás, injekció készítés és a középüzemi galenikumgyártás feladatait. IV. évben a receptúrai gyógyszerkészítés volt a feladat. Ez a tematika módosult a 60-as évek végén. Ezóta a III. év 1. szemeszterében nincs gyakorlat, hogy az elméleti előadások megelőzzék és megalapozzák a gyakorlati oktatás programját. III. év 2. szemeszterében a galenikumok előállítása volt a feladat, emellett megindult az üzemi gyógyszergyártás oktatása is, amely három félévre bővült. A hallgatók kiscsoportokban, forgószínpad-szerű megoszlásban vettek rész üzemi galenusi, tablettázó és injekciós gyakorlatokon. A receptúrai gyógyszerkészítés a IV. év 1. és 2. szemeszterében került sorra. A IV. év utolsó szemeszterében foglalkoztak a hallgatók a különböző gyógyszerformák fizika-kémia és kémiai vizsgálatával. A tanulmányok alatt két nagy számonkérésre került sor: III. év végén kollokvium és IV. év végén szigorlat volt, mely gyakorlati és elméleti részből állt.

Kedvessy professzor tanszékvezetése idején jelentősen fellendült a kutatómunka. Az Intézet valamennyi oktatója megszerezte az egyetemi doktori fokozatot, majd a későbbiekben 6 oktató kandidátusi fokozatot is szerzett. Számos fontos témát kutatott az Intézet, ezt később egy ésszerű témakoncentráció követte. Az Intézeten belül 4 kutatócsoport alakult ki, e csoportok az alábbi témákkal foglalkoztak: (1) öntéses kúpkészítés és a végbélkúpok fizikai-kémiai, biofarmáciai vizsgálata, (2) tablettázás, drazsírozás, (3) kenőcsök és más kolloid gyógyszerformák reológiája és biofarmáciája, (4) porok keverése, ill. vízben rosszul oldódó hatóanyagok vízoldékonnyá tétele zárványkomplex képzéssel. (A kúpos témakör a 70-es évek végén megszűnt.) Nagy gondot fordított a tanszékvezető a tudományos utánpótlás nevelésére is, sok hallgató végzett diákkörös munkát az Intézetben. Számos külső szakember készítette el egyetemi doktori értekezését az Intézetben, ill. az Intézet munkatársai irányításával, főként a gyógyszeriparból és a közforgalmú gyógyszertárakból. Szerencsés megoldásnak bizonyult a minisztériumi finanszírozású 2 éves központi gyakornoki rendszer, amely fiatal szakemberek, pályakezdők doktorálását tette lehetővé.

Kedvessy professzor kiemelt feladatnak tekintette a tankönyvírást és a tudományos eredmények publikálását. 1964-ben jelent meg a Gyógyszertechnológia tankönyv 1. kiadása, melyet további három kiadás követett. Minden gyakorlattípusból jegyzet állt a hallgatók rendelkezésére. A tanszékvezető tervei között szerepelt egy gyógyszertechnológiai kézikönyv sorozat, a szakgyógyszerész képzéshez, ill. a továbbképzéshez, de ennek csak az első kötete jelent meg (A tablettázás gyógyszertechnológiája). A további kötetek kiadásához hiányzott az anyagi fedezet. Az Intézet vezetője és munkatársai számos közleményt publikáltak e periódusban, főként német nyelvű folyóiratokban jelentek meg a közleményeink. Élénk volt az Intézet pályázati tevékenysége: kiemelt országos főirányhoz tartozó téma kutatása folyt, az Egészségügyi Minisztérium támogatásával. Az Intézet jó hírnevét bizonyítja, hogy a hazai gyógyszergyárak nagyszámú kutató-fejlesztő munkával bízták meg az Intézetet. Bíztatóan alakultak a nemzetközi kapcsolatok is. A pozsonyi, a halle-i és a ljubljanai társintézetekkel alakult ki szerződéses együttműködés. Sajnos, a nyugati tanulmányutak lehetősége erősen korlátozott volt, mindössze két hosszabb tanulmányútra került sor.

Az Intézet következő igazgatója Selmeczi Béla (1930-2004) volt, aki 11 éven át állt a tanszék élén. Erre az időszakra esett az öt éves képzés bevezetése, valamint a kötelező szakdolgozat-készítés, mint a képesítési követelmények része. Az Intézet több új tárgy előadását kapta feladatul. A gyógyszerészet története, a gyógyszerészi etika, az állatgyógyászati ismertek és a számítógépes gyógyszertári ügyvitel oktatása gazdagította az Intézet oktatási profiját. Az akkor még működő Gyógyszertári Központok támogatásával létrejött az Intézet számítógépes gyakorló terme, amely főként a receptúrai munkához kapcsolódó feladatok megoldásához biztosított hátteret.

Selmeczi Béla tanszékvezetése alatt újra megindult az Intézetben a gyógyszeres kúpok kutatása, melyet az előző tanszékvezető megszűntetett. Ez idő alatt is jelentős volt az Intézet publikációs tevékenysége, további új kapcsolatok létesültek gyógyszergyárakkal és külföldi kutatóhelyekkel. 2 intézeti munkatárs hosszabb külföldi tanulmányúton vett részt. Továbbra is nagy volt az érdeklődés külső szakemberek részéről az egyetemi doktori cím megszerzése iránt. Az Intézet két vezető oktatója akadémiai doktori fokozatot (MTA doktora) szerzett. Selmeczi professzor 1995-ban vonult nyugalomba.

Az Intézet igazgatója 1995-2005 között Erős István (1940-) volt. Ezen időszak alatt az Intézet számos pályázatot (FeFA, OTKA, ETT, TéT pályázatok) nyert el. Megtörtént az Intézet teljes felújítása, a laboratóriumok korszerűsítése. Számos nagy értékű műszer került beszerzésre. Új kutatási programok kezdődtek (termoanalitikai kutatások, röntgendiszperziós elemanalízis, HPLC vizsgálatok, a granulálás modern eljárásai, hatóanyagok kioldódásának vizsgálata automatizált készülékekkel stb.). Az Intézet PhD programot állított össze, amelyet a MAB 1994-ben akkreditált. A Gyógyszertechnológiai program később része lett a kari doktori iskolának. Az intézeti programban 39 hallgató kapcsolódott be, ezek közül eddig 13 fő szerzett PhD fokozatot.

Eredményes volt az Intézet diákköri tevékenysége és publikációs aktivitása is. (353 dolgozat, 173 előadás országos rendezvényen, 351 előadás nemzetközi rendezvényen).

Az Intézetet 2005 július 1-től Révész Piroska tanszékvezető egyetemi tanár vezeti. Az Intézet oktatási feladatkörébe a főtárgy oktatása mellett a következő tárgyak tartoznak. Gyógyszerészet története, Gyógyszerészeti alapismeretek, Számítógépes gyógyszerforma-tervezés (kötelező tárgyak), Ipari gyógyszerészet, A holnap gyógyszerei (kötelezően választható tárgyak), Híres gyógyszerészek a XX.- században, Az elektronmikroszkópia elméleti alapjai és alkalmazása az anyag-és élettudományokban, A gyógyszertári gyógyszerkészítés fejlesztése, Individuális gyógyszerrendelés technológiai feladatai, Gyógyszerészeti reológia (szabadon választható tárgyak). A szakgyógyszerész képzés keretében a Gyógyszertechnológia és a Minőségbiztosítás szakirányt gondozza Intézetünk.

Dr. Erős István
egyetemi tanár

Szeged, 2006. február