IMG_20180921_112338

Ki korán kel aranyat lel – Mi is az a TDK?

Személyes tapasztalat az egyetemi kutatás világából

Egyik legjobb döntésem volt a tanév kezdetén, hogy elsőévesként elmentem az októberi TDK Börzére, ahol a Gyógyszerésztudományi Kar intézetei mutatták be tudományos tevékenységüket és tájékoztattak a tudományos diákkör nyújtotta lehetőségekről. Még akkor is megérte elmennem, ha aznap reggel értem haza az előző esti kari buli miatt, és korlátozott mennyiségben tudtam befogadni az információkat. A legfontosabb dolgok azonban így is eljutott hozzám.

Megtudtam, hogy Magyarországon a tudományos diákköri tevékenység 6 évtizedes múlttal rendelkezik. Elnevezése onnan ered, hogy korábban egy-egy vezető oktató köré gyűlve több hallgató végzett tudományos kutató munkát. Mára a legtöbb esetben valóságos "körről" ugyan nem beszélhetünk, de a tudományos igényességű, vezetett munka megmaradt. A hallgató-tanár bensőséges szakmai és emberi együttműködésén alapuló műhelymunka hozzájárul ahhoz, hogy a hallgatóban kialakuljon a kitartó munka iránti belső igény, elsajátítsa az érvelés képességét, a szellemi és laboratóriumi munka iránti tiszteletet és alázatot, amelyek a legalapvetőbb kutatói tulajdonságok.

A GYTK-n számos lehetőség közül lehet választani, viszont a legtöbb intézetben tudományos diákköri munkára csak másod vagy harmadévtől várnak jelentkezőket. Próbaszerencse alapon azonban jelentkeztem diákkörösnek a Farmakognóziai Intézethez, ugyanis az ő előadásukban nem esett szó ilyen feltételről. A másik ok, amiért ebbe az intézetbe jelentkeztem, az volt, hogy az egyik szabadon választható tárgyként az első félévben az Elválasztástechnikai műveleteket választottam, és szerettem volna gyakorlatban is kipróbálni az ott tanult kromatográfiás módszereket. A felsőbb évesek óva intettek ettől a tárgytól, mert nem egyszerű, és a félév során tanulni kell rá, viszont később rendkívül sok hasznát vettem a TDK-munkában.

A diákköri felvételhez kértek egy bemutatkozó motivációs levelet, amelyben a legfontosabb adataim és eddigi tanulmányi eredményeim mellett arról írtam, hogy mi érdekelne, milyen munkában szeretnék részt venni. Ezt követően sor került egy személyes találkozóra is, majd megtudtam, hogy felvettek az Intézetbe. Ezután az új TDK-s hallgatókat elosztották a kutatócsoportok között, és megismerkedhettünk a témavezetőnkkel.

Témavezetőm, dr. Csupor-Löffler Boglárka már az elején eloszlatta afeletti aggodalmaimat, hogy elsősként esetleg túl hamar fogtam neki a kutatómunkának. Sőt! Szerinte annál jobb, minél több idő van a laboratóriumi munkára – esetemben a Camelina microcarpa nevű növény glükozinoláttartalmának és egyéb kémiai összetevőinek vizsgálatára – addig, amíg sor kerül az eredmények bemutatására, azaz a TDK konferencián tartott előadásra. Elsősként az is előny, hogy kevesebb a laborgyakorlat, így könnyebb időt szakítanom a TDK-ra. Hetente egyszer, alkalmanként 2-3 órát szoktam az Intézetben dolgozni, ez attól is függ, hogy éppen milyen kísérletet végzünk. Ha éppen sorozatos számonkérések vannak vagy éppen a vizsgaidőszak közepén vagyok és időhiányban szenvedek, kimarad egy-két alkalom, amit később be tudok pótolni.

Mit tanultam a TDK munka során? Elsőként az eszköz- és műszerhasználatot sajátítottam el, és a labormunkához szükséges manuális készségeket gyakoroltam. Számos olyan dologgal találkoztam, ami korábban csak elméletben került elő órákon. Például kromatográfiáról dióhéjban a második félévben hallhattunk már egy-két kvantitatív analitikai kémia előadáson. A TDK-munka során egy új, szemléletmódot is elsajátítottam. A laborban oktatók, asszisztensek, PhD-hallgatók és felsőbb évesek között tevékenykedve belepillanthatok a kutatás világába, megélhetem az ezzel járó sikereket és kudarcokat, illetve új embereket ismerhetek meg. Témavezetőm számos hasznos tanáccsal látott el az egyetemi éveimre, és sokat tanulhatok tőle mind szakmai, mind emberi téren. A TDK mindezeken túl a szakdolgozattéma kiválasztásában és az egyetem utáni elhelyezkedésben is segítséget nyújt. Alkalmat ad arra, hogy kipróbáljam magam egy kevesek által művelt területen; megtapasztalhatom, hogy meg van-e bennem a kutató munkához szükséges kitartás és alázat; végül, de nem utolsó sorban, kellemes élményeket szerzek egy intézetben, még mielőtt az általuk is oktatott tárgyak szerepelnének az órarendemben.

Összegezve mindenképp csak ajánlani tudom a tudományos diákköri munkát akár első évtől is, hiszen annál többek vagyunk, minél többet látunk, tapasztalunk. Igen, plusz idő- és energiabefektetés a tanulmányok mellett, de később ez többszörösen meg fog térülni.


Szabó Réka Eszter gyógyszerészhallgató