GM_cover_v2

Dr. Gábor Miklós emeritus professzor (1918-2018)

2018. február 5-én, életének 101. évében elhunyt Dr. Gábor Miklós emeritus professzor.

Dr. Gábor Miklós élete, pályája történelmi fogalmakkal írható le: 1918. január 30-án született Szegeden, az akkori Osztrák-Magyar Monarchiában. Tanulmányait a Baross Gábor Főreáliskolában, 1936-tól a Ferenc József, illetve a Horthy Miklós Tudományegyetem Természettudományi Karán folytatta, 1942-ban kapott kémikusi diplomát.


1945. október 1. óta a Szegedi Tudományegyetem munkatársa, első munkahelye a Jancsó Miklós akadémikus által vezetett Gyógyszertani Intézet volt (1945-1954). Itt része lehetett abban, amiről minden farmakológus álmodik: törzskönyvezett gyógyszerkészítmény kifejlesztésében volt meghatározó része. A háború utáni áldatlan állapotok ellenére sikerült előállítania kamillavirágból, ill. cickafark kóróból a „kék olajat”, ami a növények 5-10% azulént tartalmazó illóolaja. A preklinikai, majd klinikai vizsgálatok után 1947 májusában törzskönyvezték az évtizedeken át használt Azulenol kenőcsöt.


A sikeres gyógyszerfejlesztés után Dr. Gábor Miklós tudományos érdeklődése a flavonoidok és rokon szerkezetű vegyületek farmakológiájára, elsősorban gyulladásgátló tulajdonságukra koncentrálódott. Ez a téma egész életművét meghatározta, e köré szerveződtek későbbi közleményei, monográfiái.


A Gyógyszertani Intézet után egy évtizeden át vezette a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika laboratóriumát (1954-1964), ahol a diagnosztikus tesztek bevezetése és a klinikai tudományos munka laboratóriumi hátterének kialakítása kötődik Dr. Gábor Miklós nevéhez.


Innen 1964-ben meghívásra került a Gyógyszerésztudományi Kar Gyógyszerhatástani Intézetbe, ahol vezető részt vállalt a hallgatók oktatásában, továbbképzésekben, ill. az Intézet tudományos teljesítményében. Megbízottként vezette az Intézetet (1974-75), egyetemi tanári kinevezését 1976-ban nyerte el, 1980-ban lett a biológiai tudományok doktora. 1991-től professor emeritus. A több mint 200 tudományos közlemény mellett 8 önálló könyvvel és további könyvfejezetekkel gazdagította a kapilláris- és gyulladásfarmakológia szakirodalmát. Legutóbbi monográfiája 2012-ben az Akadémiai Kiadó gondozásában „Pharmacology and dermatopharmacology of mouse ear inflammation” címmel. Könyveihez olyan meghatározó tudósok írtak előszót, mint Jancsó Miklós, Selye János, Szent-Györgyi Albert és John Vane.


Munkássága kiérdemelte a legrangosabb elismeréseket, többek között a Jancsó Miklós Emlékérmet (1990), az MTA Novicardin Díját (1993), a Szent-Györgyi Albert Emlékérmet (1996), a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztét (1998), a Szent-Györgyi Albert Díjat (2001), a Szegedért Alapítvány díját (2005) és a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét (2012).


Tudományos érdeklődése mindvégig élénk maradt, részt vett a Gyógyszerhatástani és Biofarmáciai Intézet életében. Az elmúlt évtizedekben minden alkalmat megragadott, hogy környezetének, a fiatalabbaknak átadja tudását, tapasztalatát, sajátosan pozitív világlátását. Arra tanított minket, hogy sose veszítsük szem elől az igazi célt, hogy a boldogság több mint sikerek összessége. Tanított minket azért, hogy teljesebb képünk lehessen önmagunkról, hogy jobban megélhessünk sikereinket és ne csüggedjünk a kudarcaink okán.


Január 30-án, a 100. születésnapján Dr. Gábor Miklós a tőle megszokott optimizmussal és szellemességgel fogadta volt tanítványainak, munkatársainak, tisztelőinek köszöntését. A rá jellemző derűvel elmondta: hálás sorsának, részben, mert mindig azzal foglalkozhatott, ami igazán érdekelte, amiben örömét lelte. Másrészt azért, mert tökéletes szellemi frissességben élhette meg ezt a kivételesen szép kort.


Dr. Gábor Miklóst a Szegedi Tudományegyetem saját halottjának tekinti. Végső nyugalomra helyezése családi körben történik. Búcsúztatására 2018. február 22-én, 14 órakor kerül sor a József Attila Tanulmányi és Információs Központban (Szeged, Ady tér 10).


Emlékét tisztelettel megőrizzük!