Csak álltunk, néztünk és csodálkoztunk…viszonylag gyakori volt ez a szituáció az Amerikában eltöltött tíz hét alatt. A legelső ilyen csodálkozások, még a cél állomás elérése előtt, a chicagói felhőkarcolók látványától telepedtek ránk, majd ezt tetézte az emberek kedvessége, udvariassága, segítőkészsége. A hárommilliós, rohanó nagyvárosban volt idő arra, hogy segítségkérés nélkül útbaigazítsák, az útikönyvvel bolyongó turistákat. Aztán a csodálkozás tovább folytatódott, amikor a toledói reptérről a szállásunk felé tartva egy kukoricatábla mellett elhaladva hangzott el a mondat, miszerint az a rész, már a belvároshoz tartozik. Nem nagyon tudtuk elképzelni, hogy mi vár itt ránk.

Végül, amikor kiderült, csak tovább fokozta a csodálkozást. A legmodernebb épületek, hihetetlen praktikusság, gyakorlatiasság, jól szervezettség fogadott minket, a remek szakmai együtt működések, az egyetemek és a cégek közötti kooperációk iskolapéldáit láthattuk. Emellett továbbra sem szenvedtünk hiányt az udvariasságban, a vendégszeretetben, a komfortosságban, és a ránk, mint magyar cserehallgatókra fordított figyelemben.

Az ott töltött idő alatt meghatározott rotáció szerint vettünk részt a laboratóriumi, a klinikai, valamint a közforgalmú gyógyszertári gyakorlatban; itt feltétlenül meg szeretném említeni, hogy mindenhol felkészült, teljes munkatársként tekintettek ránk és igyekeztek mindent elkövetni, hogy az adott helyen töltött több-kevesebb idő alatt, a csapat teljes részévé váljunk.

Meglepő és egyben megnyugtató volt látni, ahogyan orvos és gyógyszerész a hatékony munka érdekében eredményesen, egymás munkáját elismerve jutott kompromisszumra egy-egy személyes vagy az igen gyakori telefonos konzultáció során, mind a közforgalmú gyógyszertári, mind a klinikai gyakorlatban.

A laboratóriumban eltöltött hetek alapján elmondhatom, hogy teljes értékű munkatársként kezeltek minket; lehetőségünk volt az éppen aktuálisan futó projektekbe bekapcsolódni és igyekeztek, mindenki számára témájának, szakterületének megfelelő munkacsoportot találni.

Az amerikai szocális-, kulturális életet jellemzik a nagy vendég számú kerti sütögetések, barbecue partik, a hosszú órákig elnyúló baseballmeccseken való csoportos kikapcsolódások, a környékbeli nemzeti parkokban, természetvédelmi területeken családi piknikezések; amelyeknek, ha csak rövid időre is, de vendéglátóink nagylelkűségének és vendégszeretetének köszönhetően a részesei lehettünk.

Ezúton szeretném megköszönni a lehetőséget és a remek élményt az SZTE GYTK vezetőségének, és a University of Toledo szervezésben közreműködő csapatának hallgató társaim, Bor Andrea, Mártha Csaba, Chinagolum Nworah valamint jómagam nevében.